Haaaatalmas bocsánatkérés mindazoktól, akik olvasnak, vagyis olvasnának engem, csak éppen nincs mi ujjat. Nos igen,a mióta hazajöttem Londonból eléggé srűvé váltak a napjaim és egy jó ideig net tilalom is volt, édesapán hazatérte miatt.

Hogy mik is a régi idők? Vagy kikhez köthetők? Amik már elmúltak, emlékük bennünk él, és ha összejön a kiscsapat, akkor önfeledten tudunk beszélni a régi dolgokról. Nem volt ez másként sem tegnap, mikor az érettségi szünetnek hála mindenki ráért egy kis nosztalgiázásra. Gyülekező, majd a húdenagy(13fős) régi osztályommal megrohamoztuk hőn szeretett egykori iskolánkat. Mondanom sem kell, hogy "kissé" meglepetést okoztunk a tanároknak és diákoknak egyaránt. Hah, a NAGY CSAPAT vissza tért, csupa nagybetűvel! :D

Immár "érett" másodikos gimnazista fejünkkel mit is tehettünk volna? Be akartuk fejezni, amit anno elkezdtünk, az-az kétliteres flakonnal dobálózni hogy a maradék lámpavédőt is leszaggassuk, szétszerelni a megtalált kupát és mindennek tetejébe még a régi tévénket is meg akartuk fogni és nemes egyszerűséggel kisétálni vele. Csak ám az élet nem ilyen egyszerű manapság, hogy hopp csak úg lopsz egy tévét. Vagy mégis? :D