Haaaatalmas bocsánatkérés mindazoktól, akik olvasnak, vagyis olvasnának engem, csak éppen nincs mi ujjat. Nos igen,a mióta hazajöttem Londonból eléggé srűvé váltak a napjaim és egy jó ideig net tilalom is volt, édesapán hazatérte miatt.

Hogy mik is a régi idők? Vagy kikhez köthetők? Amik már elmúltak, emlékük bennünk él, és ha összejön a kiscsapat, akkor önfeledten tudunk beszélni a régi dolgokról. Nem volt ez másként sem tegnap, mikor az érettségi szünetnek hála mindenki ráért egy kis nosztalgiázásra. Gyülekező, majd a húdenagy(13fős) régi osztályommal megrohamoztuk hőn szeretett egykori iskolánkat. Mondanom sem kell, hogy "kissé" meglepetést okoztunk a tanároknak és diákoknak egyaránt. Hah, a NAGY CSAPAT vissza tért, csupa nagybetűvel! :D

Immár "érett" másodikos gimnazista fejünkkel mit is tehettünk volna? Be akartuk fejezni, amit anno elkezdtünk, az-az kétliteres flakonnal dobálózni hogy a maradék lámpavédőt is leszaggassuk, szétszerelni a megtalált kupát és mindennek tetejébe még a régi tévénket is meg akartuk fogni és nemes egyszerűséggel kisétálni vele. Csak ám az élet nem ilyen egyszerű manapság, hogy hopp csak úg lopsz egy tévét. Vagy mégis? :D

So, nem is tudom mit mondhatnék. Ezt a kérdést rengeteg mindenre lehet, és szoktam/tuk is használni a napokban. Kezdjük talán pontokba szedve.

Mi vagy te? 1.0.: Iskola menza. Gondolom ez a két szó sokaknak le fest egy képet a fejébe, és nem kell sokat találgatnom, miféle képet. Rendben, beismerem, vannak oly ritka pillanatok, mikor mosolyogva nézel rá a tányérodban lévő ételre, mert az éppen megfelel az elvárásoknak, mind tartalmilag, mind KINÉZETILEG. Nos nálunk eme napokban a kedd, kimondottan nem tartozik bele. (Nem tudom miért ezt hoztam fel, hiszen szerda van és ma finom volt odabenn)
1.1.:Maga a menza helyisége. Sok iskolát megjártam már, és ahány ház annyi szokás. Ergó, ahány iskola, annyi étkezde. Jártam már csillagok fényességét megszégyenítő helységben, és olyanban is, ahonnan inkább kifordultam. Én, az enyémre nem panaszkodok, csak éppen annyi lenne a kívánságom, hogy bontsák már ki a falat, hogy ne kelljen néha napján állva ennem, mint a lovak, és tegyenek be pár normális széket, ami nem csukli össze az én 60kilóm alatt. Köszönöm ^^

Mi vagy te?2.0.:Tanárok. Ez a kérdés egyébb társaival együtt rendszerint hagyja el néhány osztálytársam száját, mikor egy pedagógus belép a terembe. Ám némelyiknél igazat kell adnom. Nem arról van szó, hogy ilyen ellenszenves és utálatos lennék a tanárokkal szemben, csak éppen lehet, hogy az adott tantárgyat nem szeretem, ergo a tanárbácsi/néni sem foga  top10emberembe beletartozni. Természetesen itt is lenne néhány ember akit kiemelnék, akár még oylan is,a kit kedvelek, de nem fogom külön bánásmódban részesíteni.

Mi vagy te?3.0.:Osztályom. Na igen, ez egy felettébb kényes téma. Hogy mi mik vagyunk, azt nem lehet kifejteni, mert szavak arra nincsenek, hülyeségünk annyira az egekben szárnyall. Minden ember a maga módjáen egyedi és különleges, még ha nem is éppenséggel jó értelemben. Szegény imént említett tanárain, csoda, ha hálát adnak, ha egy órát végigalszunk? Akkor legalább nem ontjuk magunkbóla  szamárságot! Szívem szerint külön alpontokba szedném legtöbbjünket, csakhogy erre se időm, se kedvem, így hát lerövidítem kissé.
3.1.:Diákjaink. Mint már említettem, ahány ember, annyi stílus. Meg vannak a klikkesedések, de álltalában szinte mindenki vegyül, szinte mindenkivel. MOndjuk az órai teljesítmények nem semmik. A mai napon volt pont, hogy továbbfejlesztette néhány ember azt a jó régiiskolás köpőcsövet és mostmár nyálas papírcsomók hejett olyan összesöndörgetett kis alufóliagolyók kapják tarkón vagy homlokon az embert. Hát mit ne mondjak, az úgy csíp, mint az Isten nyila! >.<
3.2:Osztályterem. Nálunk a miénk az már egy külön fogalom. A minap még nagyobb lyuk keletkezett az ajtófélfa mellett és lassan már tényleg be látunk a terembe. A plafont átszellő háló is sikeresen lekerült valamelyik nap, ésa "rágó" falunkról már ne is beszéljünk, ami azóta csak gyarapodott, de hogy hogyan, azt nem tudom O-O

hajaj gyerekek be vagyok fűszerezve az alsó fertájomon. Magyarul be van sózva a sejhajom, hiszen hamarosan Szofi utaziiikiki. Na és hova? Hát LONDONBA! LONDONBAAA! Komolyan már nagyon várom, de persze próbálok higgadt, érett lánykához híven türelmesen kivárnmi azt a maradék kilenc napot. Utána lesz ám bazi nagy ereszd el a hajam!

És mi a szép még ebben az egészben? Nem más, minthogy én szerencsés odakinn fogom ünnepelni azt a bizonyos Sweet Sixteen-t, vagyis a 16. születésnapom. Naaa? Ki az Istenkirály?

Elnézést, azt hisezm kissé elvetettem a sulykot, csak tényleg várom már. Szerencsére már minden papír és belépési díj fizetve van, szóval már csak a zsebpénz kell, egy nagy bőrönd, regiment kaja(hogy kinn ne erre kelljen költeni, mert az nincs benne az árba) és már mehetek is.

A tervezettek szerint jövőhét szombaton-április12.- indulunk majd az iskolánk elől és egész éjjel utazni fogunk. A kora reggeli órákban érkezünk meg a Themsehez, ahol komppal fogunk majd utazgatni olyan két óra hosszát, mivel reggel kilenckor már a Madam Tussaud épületébe van belépési engedélyünk. Onnan egy hét alatt kell bejárnun a város a Leeds kastélytól kezdve, Westminster és egész környéke. Úúúúúú, hogy várom már, hogy felülhessek a London Eye-ra *-*

Na de nem áadozom tovább, mert nem fájdítom a szívetek. Majd utolag mindenről beszámolok és ígérem képeket is fogok hozni, és talán még jómagam is rajta leszek, bár a legjobb a titkos alibi. ;)

Végezetül pedig belinkelném a jelenlegi táncunk zenéjét, ami ugyan kicsit sem kapcsolódik Londonhoz, de a mai óra óta folyamatosan ezt dúdolom. :D

Hatalmas YES Adam Lambert-nek eme mondatához. Tényleg vannak pillanataim,amikor kicsit sem vagyok boldog. És ez a nap ma azok közé tartozott erősen a dobogós mezőnyben. De kezdjük inkább az elején, úgy másfél évet visszaugorva az időben.

Fél év jólét után egyik osztálytársnőm egyik napról a másikra, nem tudom miért, és ezt most tényleg halálosan komolyan gondolom, megharagudott rám. Most nem védeni szeretném magam, hiszen semmi értelme, de tényleg nem látom okát a közöttünk fellobanó tűzfalnak. Azóta valahogyan néhányan kezdtek eltávolodni tőlem, ám az az elmúlt negyed évben valahogyan lecsendesült.

És most vissza a jelenbe, hiszen csupán pár hete kezdődtek ismételten a dolgok. Ugyanis pár hete kezdtem el Hercegnő szájából hallani nem túl kedves megjegyzéseket szerény személyem felé irányulva. Akkor talán még azt mondanám, hogy rendben, minden ember szíve joga,azt gondolni másról,amit akar. DE KÖNYÖRGÖM, NE A HÁTAM MÖGÖTT TEGYE, HANEM LEGALÁBB A SZEMEMBE MONDJA, MI A GONDJA VELEM!!!

Nem vagyok tökéletes, nekem is vannak hibáim, de azért könyörgöm, ne ennyire már. Előre is elnézést kérek az elkövetkezendő beszédért, de ezeket csak így vagyok képes leghitelesebb módon vissza adni, hiába nem kenyerem a csúnya beszéd.
Szóval a napokban hallottam számomra sértő megjegyzéseket, és ami a legmulatságosabb volt, utána még ugy tett, mintha mi sem történt volna. A mai nappal viszont nem bírtam tovább és egy kellemetlen kérdésére válaszoltam, másfél év után elősször. Eget rengető illedelmességével csupán két szót ejtett ki Hercegnő ajkain: ,,Kussolj már!" Nos, igen, itt volt az a pont, hogy Szofi kitört és tényleg, akaratomon kívül kicsúszott a számon egy nevesebb foglalkozás a hercegnőre irányulva. Ezzel a szóval meggyulladt köztünk a tűzfal és kezdődött a csibészelés. I

nnentől kezdve követték egymást a kedves kitalálciók, miszerint már több osztálytársamra mondtam ezt, amit megjegyeznék, teljesen alaptalan, mert csak ilyesféle indokolt esetekben használom ezt a nem túl kedves jelzőt. Jött a jól ismert játék, miszerint minnél jobban hordjuk el a másikat minnél több fül hallatán, hogy lehetőleg ő is hallja, had égjen még jobban. Persze ezt a játékot csak Hercegnő űzte, mert én ezek után szépen nyugalomban ültem a helyemen, míg ő elkezdte ellenem uszítani az osztályt.

De most komolyan... Miért csodálkozik egy olyan lány, hogy ilyen csúszik ki a számon, aki úgy beszél velem, mint valami rihes döggel? Ezen a tényen az sem szépt, hogy suli kör futásánál mögöttem ecsetelte, hogy ő 16éves létére hogyan szokott fetrengeni a pasiján hétvégente. Már meg ne haragudjunk, de ez azért szerintem kicsit durva. csak azt nem értem aranyom, hogy mi a bajod velem? Tudtommal semmit sem tettem, amivel ezt kiérdemeltem volna. Vagy csak a tény, hogy én normális vagyok? Ez böki a csini csőrét? Hogy én nekem hiába van 23éves férfi párom, még mindig szűz vagyok? Hogy nem etetek napont 4x rákokat a tüdőmben? Hogy nem alázok meg mindenkit a hátuk mögött? Hogy nem járok hétvégente discoba vagy zúzom szét a házunkat egy buli miatt? AZ A BAJOD, HOGY NORMÁLIS EMBER VAGYOK?????

Bonjour, Hello, Hy, Gutten Tag, Sziasztok!
Kissebb kihagyás után ismételten itt vagyok, de elhihetek, remek indokom van. Még pedig egy szó, ami minden gyerek fül hallatára ismerős lesz, s a többség hátán végig fut a hideg. Iskola. Tanulás. Kötelesség. Követelmény. Egy szavas förmedvények, mik kikerülhetetlenek az élet kusza folyosójában. De meg van az eredménye, mert egyre jobbak a jegyeim, így az átlagom is nő. Ez pedig azért szükséges, mert elhatározásom szerint a nyáron diákmunkát kívánnék vállalni, ezzel keresni némi pénzt, amit önös tulajdonomra feordítanék. (El árulom, ez egy telefon lenne) Ami ilyen iskola szempontból kellemes csalódásként ért, az a tegnapi meglepetés történelem esszénk volt. Hát, mit nem mondjak, tényleg mglepődtünk. Aztán mintha valaki meghallotta volna odafentről a segélykiáltásom, pont egy olyan témát kaptam ki, amit nekem kellett ostthon kidolgoznom. 2000Wattos mosoly terült el az arcomon mikor megláttam a lapot. Mikor megszólalt az a képzeletbeli sípszó őrült módjára kezdtem el körmölni minden tudásomat.

Érzem a tavaszt, érzem az illatát. És ahogy észre vettem, nem csak én. A környezetemben az idő javulásával osztálytársaim és ismerőseim kedélyei is egyre rendesebbek. Komolyan, mostanában olyan személyekkel kezdtem beszélni, akikkel eddig sose. Ez...jó ^^