A nevem Szofi '98 Áprilisában születtem, Miskolc közepén. Fiatalkorúhoz híven nem sok mindennel foglalkozom. Többnyire csak lopom a napot. De hogy is lehet lopni a napot? Hiszen túl messze van,és iszonyú forró ahhoz,hogy megfogjam. Nem hogy ellopjam. Számomra nem élet az olyan,ahol hetente ágyból ágyba mászok és részegen ölelgetek mindenféle idegent az utcán. Szeretem a jó bulikat,de azt is csak a magam kis társaságában. Nem látom értelmét annak,hogy sok izzadt idegenhez dörgölőzve ugráljak egy szűk helyiségben dobhártyahasogató zene közben. Egyszer voltam ilyen helyen, amolyan lesz ami lesz alapon,és akkor is nagyot csalódtam a színvonalban. Jobban szeretek itthon ülni, az égősorral kidíszített homályos kis szobámban írni vagy pedig a közeli barátokkal mászkálni, vagy beülni valahova.

Ha valaki nem keres,nem hiányzol neki. És ezt én szem előtt is tartom. Nem fogok senki után futni, és a nyakába lihegni,csak azért,hogy írjon vissza a facebookon. Önálló,független nő vagyok,akit nem ugráltathat mindenki. Ha magamra vállalok valami feladatot,azt becsülettel elvégzem. Nem éneklek, nem rohanok, nem ugrálok csak amiatt,mert te úgy kéred.

Meg van a magam ízlése. Nem alakulok át szűk,rózsaszín ruciban flangáló plázababává, csak mert most az a "divat". Nem csalom meg a párom,csak mert "az oan nagyon menő" ha több pasid van. Nem vagyok tömegtermék és nem is leszek az. Nincs megrögzött stílusom. Nem vagyok ló,hogy szemellenzővel egyfolytában előre nézzek. Egyik nap szakadt farmelben, Jack Daniels-es pólóban és farmelldzsekiben, szegecses cipővel akasztom ki a sulimban a tanárokat. Másnap pedig kockás ingben,koptatott farmelben és bakkancsban lopom a napot a parkban. Miért? Mert nekem így kényelmes! Semmi értelmét nem látom egy megrögzött stílust kedvelni. Hol a Black Veil Brides üvölt a fülemben, de lehet,hogy egy órával később már Macklemort meg Aviciit dúdolok. Nehéz követni? Majd megszokod.

Nem szeretem a facebook-ot. Igen. Jól olvastad. Ez van. Nem vagyok egy megrögzött facemob,aki lételemének tartja,hogy minden egyes lélegzetvételét megossza a facebookon,vagy posztolja twitteren. Igen,természetesen van mindkettő nekem is. A facebookot összesen arra használom,hogy párommal és a messze élő barátaimmal kapcsolatot tudjak tartani. Ki van csukva,hogy valaha is tükörhobbit legyek,mert ez a legaljább viselkedések közé tartozik.

Lapfirkász könyvmoly. Nos,remek jellemzés szerény személyemre. Ha nem gépezek akkor olvasok,ha nem olvasok,akkor rajzolok. Ha pedig egyik sem,akkor valahol a világban megtalálsz. Szeretek olyan ember lenni,aki tele van meglepetésekkel. Vallom a ,,mindig legyen könyv a táskádban" elvet. Ritkán fordul elő,hogy könyv, zenelejátszóm, a vázlatfüzetem vagy a határidőnaplóm nélkül kiteszem a lábam valahova. Szóval igen,szeretek olvasni és elfoglalni magam.

Szoktam csúnyán beszélni,de ez mára már ragadóssá vált. Nem kérek érte bocsánatot,mert csak indokolt esetben használok nemzetközi kifejezéseket és jeleket. Nem szeretem használni,de néha már kicsit kikívánkozik belőlem,és akkor jajj annak aki kicsalta az oroszlánt a barlangjából. Ám ha ki is belőlem az ilyen, akkor is a magam túlcsavart stílusában állok neki az illetőnek, például "ohh, hogy a kopaszpatkány rágcsálja meg a törékeny kis csontocskádat" vagy " halott kertem tubarózsája" kifejezéseimet használom az utcai nyelv helyett. Próbálom az ilyen helyzetet visszafogottan kezelni, ám olyankor kimondottan szarkasztikus tudok lenni.

Városi kölök vagyok, csak elvétve tévedtem falura. Az az idő elég is volt ahhoz,hogy meg tudjak külömböztetni egy kacsát egy libától. Szeretem a várost de nem akarok New York féle helyeken nyomorogni a heringparti közepette. Sokszor kívánkozok külföldre,s amint van alkalmam elhúzni magyarhonból, megragadom az alkalmat,ha csak egy hét erejéig is. Nem,nem vagyok haza gyűlölő. Csupán kíváncsi. Párizs, Bécs, London... Annyi de annyi mindent megnéznék!

Nos,azt hiszem,egész szépen be is mutatkoztam...
Más valami esetleg?

¤Könyveim
 I luv olvasás