És ím a tékozló lány visszatért barlangjában ellenőrizni, minden úgy maradt-e, ahogyan hagyta. Normál esetben az ember örül annak, hogy minden a helyén áll, egy centit vagy egy betűt nem mozdul onnan, ahová ő tette. Nos, ez az én esetemben nem így van. Belátom, hogy ez az én hibám, hiszen éppen, hogy csak néha hozzászagolok az oldalhoz. Sajnos a hetekben jött ki a félévi bizonyítványom, ami hatalmas sziklatömbként nehezedik hátamra, így most annak a terhét vagyok kénytelen cipelni. Sajnos egy- két tantárgy a beígértél rosszabbra lett lezárva, ami engem is meglepett. Hát még a szüleimet! Eddig szigorú számítógép eltiltásban részesültem, ám mostanra kezdenek fellazulni a dolgok. Ujjult erővel nekivágtam a tanulásban, és már szinte nem is kapok elégteleneket. Persze a rossz vér még ott csörgedezik bennem, amit nagyon nehéz kiírtani. Így hát napjaim nagyrészét a szobámban való gubbasztással és tanulással töltöm. Én próbálok jó kislány lenni, de igazán, csakhogy valamiért másképpen van megrva a sorsom. Ennek oka leginkább az önfejűségem némi makacssággal megfűszerezve. Tökéletes példa erre a minap eseményei, pontosabban a korareggeli első tanítási órám.
*Az osztály zúgolódott a sok vitatkozástól, egymás poénos ócsárolásától. Hírtelen ismeretlen, de annál idegesítőbb zaj kezdett áthatolni a bevehetetlen ricsajunkon. Elősször mindenki abban a tudatban volt, hogy biztos megint Fekete szólaltat meg valami idegesítő zenét a hordozható kis minihangfalján. Aztán a zaj egyre erősebb lett, s végül mindenki feje fölött felvillant az a bizonyos villanykörte, és szében ráérősen elfoglaltuk a helyünket. Mikor már mindenki elcsendesedett, jól kivehetően hangzott az a zenének nem nevezhető tákolmány a hangosbemondóból. Tudni illik, az én iskolámban hétvő rengelente egyfajta Istentisztelettel "örvendezünk" meg az új hét kezdetéről. Ezt mi, diákok többnyire az éjszaka elmulasztott alvás bepótolásával esetleg a semmibe való merengéssel töltjük ki. Természetesen vannak kivételek, mikor mondhatni érdekes történetek, zenék is megszínezik azt a majd egy órát, bár ezek ritkaságszámba tartoznak. Osztályfőnökünk a szám felénél lépett be az ajtónkon, de még számára is gyötrés volt végighallgatni a Musicel ezen részletét. Az ezeket követően nem is nagyon mesélném, hiszen akkor unalmassá válna, és a lényegig meg senki nem jutna el, mert kinyomná a gépet és tovamenne az ágyikójába kipihenni az idétlen zagyvatolásaim.
A lényeg a lényegben az volt, hogy mivel jött egy új tanulónk az osztályba, és több tanár is panaszkodott ránk, így egy aktív ülésrendváltozáson ment keresztül az osztály. Kimondottan utáltam az eddigi helyem, de szerencsére megszánt a tanárnő és a terem elejéból hátrareppenhettem a legvégébe. Jó fej társaság, kitünő takarás, messze a tanártól. Tökéletesebb helyet el sem tudhattam volna képzelni magamnak annál. Csak sajnos más is olyannyira szerette volna megkaparintani azt a széket, mint én. Nem kellett sok, éppen hogy kényelmesen bevackoltam magam és elrendeztem magamkörül mindent, egy számomra felettéb idegszaggató hang csapta meg a fülem.
-Tanárnő! Nem cserélhetnék inkább helyet Szofival?- az a kis pimasz! Falfehér arccal néztem a tanárnőnkre, aki csak helyeselően bólogatott. Durcásan pakoltam össze, majd egy gyilkos tekintetet megeresztve a vöröscsajszi felé huppantam le eredeti helyemtől egyel beljebb.  Így hát végülis nem jutottam idén sem egyről a kettőre.*

Viszont eme sok megpróbáltatás után jó hírrel is szolgálhatok magamnak. Mosmár visszavonhatatlnul is el lett határozva, hogy Szofi áprilisban Londonba utazik!
(/^.^)/**.**.**.**°°*°° //csillámpor//
Eddig a félévi bizonyítványom miatt voltak felőle kétségek, de mára ez biztos ponttá vált. Mivel a már előre befizetett STORNO az csak kórházban fekvő esetekre érvényes, így nincs mit tennem. Magamat összetőrni, meg persze nem fogom, hogy visszakapjuk a pénzünket. Volt még olyan alternatíva is, hogy keressek valakit a helyemre, de ez hamar csődbe ment. Manapság senki nem tud csak úgy hasra ütök módon kifizetni egy egész Angliai utat egyik napról a másikra. Én is, mint mindenki más, havi részletekben törlesztettem. Így hát alig két és fél hónap mulva a bőröndömmel fogok állni az iskolám előtt várva a minibuszt ami elvisz egy Másik világba.