hello szia szevasz. Szofi és egész családja, kiskutyája, plüssmacija, szomszédai, ruhái, csokoládéja és mindenki akit csak fel tudnék sorolni köszönt téged és reméli jó egésségben örvendsz. Na jó, elnézést az előbbi kis kirohanásomért, csak egy hasonló szöveggel kaptam ma egy finom kis csokit, egyik drága osztálytársamtól nőnap alkalmából.

Nőnap? Mit is mondhatnék róla? Világ életemben a csoki és virág kapásának napja volt, mivel én a valentinnapot nem igazán ünneplem, szélsőbb okok miatt. (Nem, nem amiatt, mert nincs barátom, mert igenis tartós kapcsolatban vagyok, köszönöm kérdésed) Nos, mint ma megkaptam, csupán ama kis csokoládé mennyiséget vehetek ebben az évben eme ünnep alkalmából magamhoz vehetek. Családom részéről nem számíthatos semmi egyébre a holnapi nap folyamán, de nem is számítottam sokkal többre.

Ismered az érzést? Mikor csak úgy vagy képes mozogni, mint egy karótnyelt zombi, és csak derékból bírsz fordulni, különben üvöltés kívánkozik feltörni belsődből? Igen? Akkor üdvözöllek azon szerenycsétlenek klubjában, akik már életükben legalább egyszer elaludták a nyakukat, vagy meghúzták a lapockájuknál lévő izmukat.És akkor már a minden végtagban beálló izomlázról nem is szólva. Nos, a táncnak kissé ára van. Gyúrjunk vazeg? Gyúrjunk vazeg! Utána pedig a nyöszörgéssel teli este és a lóbarzsammal való kenegetés.

A vígaszom eme szánalmas napokban, hogy immáron péntek van, és jön a hétvége. Péntektektektektekteeeek. Tudok aludni délig, utána meg szenvedhetek a tankönyvek felé borulva napestig. Már nem is emlékszem mikor volt időm könyvet venni a kezembe és olvasni egy jót. Erről jut eszembe! Mivel rég volt már papírra vetett olvasmány a kezemben, így a moly.hu-n is rég jártam az utcákat, ezért én buta el is felejtettem a belépéshez szükséges azonosítókat. Ígyhát a mai napon (két német óra között) megalkottam az új profilomat ama könyves kis oldalon.