És ím a tékozló lány visszatért barlangjában ellenőrizni, minden úgy maradt-e, ahogyan hagyta. Normál esetben az ember örül annak, hogy minden a helyén áll, egy centit vagy egy betűt nem mozdul onnan, ahová ő tette. Nos, ez az én esetemben nem így van. Belátom, hogy ez az én hibám, hiszen éppen, hogy csak néha hozzászagolok az oldalhoz. Sajnos a hetekben jött ki a félévi bizonyítványom, ami hatalmas sziklatömbként nehezedik hátamra, így most annak a terhét vagyok kénytelen cipelni. Sajnos egy- két tantárgy a beígértél rosszabbra lett lezárva, ami engem is meglepett. Hát még a szüleimet! Eddig szigorú számítógép eltiltásban részesültem, ám mostanra kezdenek fellazulni a dolgok. Ujjult erővel nekivágtam a tanulásban, és már szinte nem is kapok elégteleneket. Persze a rossz vér még ott csörgedezik bennem, amit nagyon nehéz kiírtani. Így hát napjaim nagyrészét a szobámban való gubbasztással és tanulással töltöm. Én próbálok jó kislány lenni, de igazán, csakhogy valamiért másképpen van megrva a sorsom. Ennek oka leginkább az önfejűségem némi makacssággal megfűszerezve. Tökéletes példa erre a minap eseményei, pontosabban a korareggeli első tanítási órám.
*Az osztály zúgolódott a sok vitatkozástól, egymás poénos ócsárolásától. Hírtelen ismeretlen, de annál idegesítőbb zaj kezdett áthatolni a bevehetetlen ricsajunkon. Elősször mindenki abban a tudatban volt, hogy biztos megint Fekete szólaltat meg valami idegesítő zenét a hordozható kis minihangfalján. Aztán a zaj egyre erősebb lett, s végül mindenki feje fölött felvillant az a bizonyos villanykörte, és szében ráérősen elfoglaltuk a helyünket. Mikor már mindenki elcsendesedett, jól kivehetően hangzott az a zenének nem nevezhető tákolmány a hangosbemondóból. Tudni illik, az én iskolámban hétvő rengelente egyfajta Istentisztelettel "örvendezünk" meg az új hét kezdetéről. Ezt mi, diákok többnyire az éjszaka elmulasztott alvás bepótolásával esetleg a semmibe való merengéssel töltjük ki. Természetesen vannak kivételek, mikor mondhatni érdekes történetek, zenék is megszínezik azt a majd egy órát, bár ezek ritkaságszámba tartoznak. Osztályfőnökünk a szám felénél lépett be az ajtónkon, de még számára is gyötrés volt végighallgatni a Musicel ezen részletét. Az ezeket követően nem is nagyon mesélném, hiszen akkor unalmassá válna, és a lényegig meg senki nem jutna el, mert kinyomná a gépet és tovamenne az ágyikójába kipihenni az idétlen zagyvatolásaim.
A lényeg a lényegben az volt, hogy mivel jött egy új tanulónk az osztályba, és több tanár is panaszkodott ránk, így egy aktív ülésrendváltozáson ment keresztül az osztály. Kimondottan utáltam az eddigi helyem, de szerencsére megszánt a tanárnő és a terem elejéból hátrareppenhettem a legvégébe. Jó fej társaság, kitünő takarás, messze a tanártól. Tökéletesebb helyet el sem tudhattam volna képzelni magamnak annál. Csak sajnos más is olyannyira szerette volna megkaparintani azt a széket, mint én. Nem kellett sok, éppen hogy kényelmesen bevackoltam magam és elrendeztem magamkörül mindent, egy számomra felettéb idegszaggató hang csapta meg a fülem.
-Tanárnő! Nem cserélhetnék inkább helyet Szofival?- az a kis pimasz! Falfehér arccal néztem a tanárnőnkre, aki csak helyeselően bólogatott. Durcásan pakoltam össze, majd egy gyilkos tekintetet megeresztve a vöröscsajszi felé huppantam le eredeti helyemtől egyel beljebb.  Így hát végülis nem jutottam idén sem egyről a kettőre.*

Viszont eme sok megpróbáltatás után jó hírrel is szolgálhatok magamnak. Mosmár visszavonhatatlnul is el lett határozva, hogy Szofi áprilisban Londonba utazik!
(/^.^)/**.**.**.**°°*°° //csillámpor//
Eddig a félévi bizonyítványom miatt voltak felőle kétségek, de mára ez biztos ponttá vált. Mivel a már előre befizetett STORNO az csak kórházban fekvő esetekre érvényes, így nincs mit tennem. Magamat összetőrni, meg persze nem fogom, hogy visszakapjuk a pénzünket. Volt még olyan alternatíva is, hogy keressek valakit a helyemre, de ez hamar csődbe ment. Manapság senki nem tud csak úgy hasra ütök módon kifizetni egy egész Angliai utat egyik napról a másikra. Én is, mint mindenki más, havi részletekben törlesztettem. Így hát alig két és fél hónap mulva a bőröndömmel fogok állni az iskolám előtt várva a minibuszt ami elvisz egy Másik világba.

Mivel mostanság eléggé belemelegedtem a FanFiction rásba, így gondoltam a blogom is valami ilyesféle irányt fog venni. Mit is akar ez jelenteni? Mindjárt bele is fogok eme kis elmehabarodott ötletem taglalásába.
Természetesen ugyanígy fogom folytatni normál módon a blogolást, csaképpen néha-néha becsusszanhatnak pontosabb elemek is a napjaimból. Ezeket majd igyekszem megkülönböztetni a többi résztől valahogyan, talán két csillag közé zárom, vagy kiemelem más színnel. Még nem tudom pontosan. Ez az egész játék arra menne ki, hogy az olvasó, vagyis te jobban, úgymond, átélhesd mindazt, amit én megtapasztalok a mindennapjaimban. Ezzel szeretném valamilyen módon kissé felszinesíteni az írásaimat.

Mint minden történetben, itt is vannak szereplők, akik ez esetben az én személyes ismerőseim. Természetesen tulajdon névvel és arcképpel, továbbá telefonszámmal és lakcímmel nem szolgálhatok róluk, hiszen az a személyi jogok megsértését jelenti. Ezt az akadályt úgy kívánom kijátszani, hogy megahtározó becenevekkel illetem meg őket. Ezek többnyire az én agyam kissebb szüleményei, de néhányat a mindennapi életből csenek, így talán nem követek el vérfagyasztó gaztettet. Továbbá kinézem az én drága osztálytársaimból, hogy képesek lennének még feljelenteni is érte, persze pusztán a "poén" kedvéért. Kedvesek, nem? :)
 

Mindaddig, míg nem voltam internettel ellátva, hasznos cselekvéssel ütöttem el a napokat a téliszünetben. Már egy ideje játszok egy nem kimondottan felnőttesnek mondható játékkal, bár engem kimondottan szórakoztat. Felvetült bennem az ötlet, hogy a nagy semmittevésemben ama játék szereplőinek segítségével belekezdek egy fanfiction írásába. Csak röviden írnám le, hogy mit is foglal majd magában a folytatlagos történet.

"A tizenhatéves Elizabeth hatalmas traumán esik át. Elvesztette a számára legkedvesebb hozzátartozóját, és ez életét teljesen felforgatja. Sose volt egy áldott lélek, de az események után kirugják az iskolájából, és édesapja állandóan változó munkahely miatt költözésre kényszerítik. Az innentől kezdődő életét a naplójába írja, mit az elhunyt személy adott neki a halálos ágyán. Azért gondoltam, hogy fontos ezt megemlítenem, mivel a történetben nem egyszer meg is szólítja őt, és nem akarok gondolkodást kellteni az olvasóban, hogy mégis ki az a "Te". A minősíthetetlen viselkedése miatt Elizabeth negyed évemn át szobája fogságába kerül még a költözé előtt, ahol édesanyja  próbálja meg teljesen átfogmálni lánya viselkedését, stílusát és magát a hozzáállást az élethez. Ez kissebb-nagyobb sikerekkel siker is nekik, de a lányban végig ott lappang az igaz énje, mint valami vírus, a kitörésre várva. Már az iskola első napján érzi, hogy az a lány,a ki belép az épületbe, az nem ő. Ennek ellenére sikerül új barátot szereznie, és még egy régi ismerős is rá talál, aki talán többet is akar tőle, mint barátság. Elizabeth talán nem is tudja, de ő maga másvalaki felé húz, kissebb nagyobb sikerekkel. Egyx idő után sikerül kitörnie a fogságból és önmaga lehet. Talán ez viszont senkinek nem fog tetszeni? Az is lehet, hogy mindenki az igazi Elizabethet fogja jobban szeretni? Egyszer minden kiderül."

~ http://whatibelieveit.blogspot.hu ~

Akkor ezúttal üdvözölnék mindenkit ismételten szerény kis barlangomban.
A napokban (elmúlt hónapban) akadtak nem is kis fenakadásaim az internettel, és ebből kifolyólag a bloggal kapcsolatban is. Mivel a családfőnk nemrégiben vissza ment külföldre, ezért most ismételten én lettem a fő műszaki zseni a családban. Hatalmas agyi kapacitásommal sikerült megoldanom az internet problémáimat a laptopon, bár ezt próbálom titkolni. Ha ez valaki fülébe jutna, akkor it kő-kövön, vagy inkább internet-laptopon nem maradna.
Tánctanáromnak hála a mai napon itthon maradhattam, mert ír nekünk igazolást. Egész hétvégém a táncról szólt, mert tegnap félézváró gálaműsort adtunk. Mondjuk már a szombati próba óta izomláz van a combomban, de ez a legkissebb bajom. A műsor viszont fenomenálisan sikerült. Nem akarom magunk fényezni, de teltház volt és még pótszékeket is kellett berakatnunk, és tudtommal még a csillagszületik három zsűritagja is eljött megnézni minket. :3

Az egyéni fotózásról az elején sajnos lemaradtam, mert nem szóltak, hogy lesz. Mikor utólag megcsináltattam, akkor viszont olyan szörnyűségesek lettek a képek, így kijelentettem, "Ezekért nem fizetek". Túlretusált valamik, ráadásul olyan nem létező karikák díszelegtek a szemem alatt, mint valami másnapos zombinak. Az rendben, hogy nem voltam a legfittebb hangulatban, de azért ne essünk túlzásokba!
Mivel fateromnak köszönhetően, a multkorában nem voltam edzésen, így a nyitó táncból kivettek. Pfff...ismételten nagyon köszönöm neki. Tudom a koreográfiát, csak éppen beállítva nem voltam. Na mindegy, nem árt nem használ.

Ma reggel úgy ébredtem, hogy olyan jó egész nap itthon pihenhetek nyugodtan, egyedül...volna, ha ezt természetesen nem húzták volna keresztbe. Kopogásra ébredtem és öcsémmel találtam magam szembe 11 (!!!) órakkor. Fájt a hasa, és itthon maradhatott. Nagyszerű.  Végülis kiderült, hogy a drága kutyuskám is beteg, szóval ápolónőnek maradtam itthon "pihenni".

A műsorra visszatérve majd ha minden igaz,a kkor lesz videó felvétel is kiasva, és reményeim szerint ide is ki tudom tenni :)